Családomról röviden: Szüleim, nagyszüleim, dédszüleim is pünkösdi keresztények voltak, így erősen fenyegetett az a veszély, hogy egyszer én is meg fogok térni. Eredetileg könyvelő statisztikus és gazdasági tervező végzettségem van, első munkahelyem a Városi Tanács Gyámügyi Osztályán volt, aztán 1993-ban a Debreceni Tanítóképző Főiskolán tanítói diplomát szereztem, 17 évig dolgoztam pedagógusként általános iskolában. Férjemmel a gyülekezetben ismerkedtem meg, 1994-ben házasodtunk össze. 3 lányunkkal együtt a MPE ózdi gyülekezetébe járunk jelenleg is, melynek 1949-es alapítói között a nagyszüleim (Csernus Sándor és felesége) is ott találhatók.

Megtérés, szolgálat: 1986-ban egy intenzív 2 hónapos bibliaolvasás után (amikor az elsőtől az utolsóig „felfaltam” az Ige minden szavát) döntöttem Jézus Krisztus követése mellett. Pár hónappal ezután (még bemerítésem előtt) nagyon konkrét és határozott elhívást kaptam a gyerekek felé való szolgálatra, és 28 éven át végeztem a gyülekezeti bibliakörben tanítói munkát, később belekóstoltam a tifi és a nők közötti szolgálatba is. Az évek során több teológiai és pedagógiai képzésen vettem részt diákként és oktatóként. A Palánta Misszió gyermekmunkás-képzőjének elvégzését követően óvodákban és általános iskolákban tartottam bibliaismereti szakköröket. A sok bohóckodást, bábozást, pantomimezést, tábori vidámkodást és vetélkedést követően kicsit komolyabbra fordítva a dolgot, a „rendelt idő” elérkeztével a Pünkösdi Teológiai Főiskola felé vettem az irányt. 2015-ben a Pasztorálpszichológiai alapú lelkigondozás mesterszakon, 2016-ban Keresztény szemléletű coaching és vezetés szakon szereztem diplomát. 2016. szeptemberétől a PTF-en dolgozok.

Szenvedélyem az olvasás, néhány kutatási témám, kérdések, amelyek érdekelnek:

• Lelkigondozás, pszichológia, önismeret, a szenvedő ember, a problémamegoldás bibliai alapelvei
• Istenélmények az Ószövetségben
• Pünkösdi identitásunk és történelmünk
• A nők gyülekezeti szolgálata
• Gyermeknevelés, hitoktatás, gyermekmisszió
• Gyülekezetvezetés elmélete és gyakorlata
• Versek (én magam is írtam néhányat)

Bibliai részek, amiken sokat gondolkodom, amik meghatározóak voltak életemben:

• Ószövetség: Jákób birkózása az angyallal, Mózes elhívása, Bírák könyve, Illés élete és szolgálata, Jób szenvedésének célja és tanulsága, Habakuk könyve – „de én”, Jónás – a legsikeresebb próféta, Ezékiel és a csontok, Ézsaiás – „Ne félj!”
• Újszövetség: Jézus csodáinak értelmezése, Jézus kijelentései önmagáról: „Én Vagyok!”, Jézus vitái az írástudókkal, Jézus viszonyulása a nőkhöz, A samáriai asszony a kútnál, Az emmausi tanítványok, Barnabás – Pál pártfogója, Pál beszéde az Aeropágoszon, Filippi levél, Jakab levele

Kaló Tamás vagyok, 1972 június 29.-én születtem Ózdon. Szüleim keresztények voltak már akkor.

Isten az életünk része volt gyerekkoromtól kezdve, így a megtérésem szakaszokból állt, mérföld kövekkel az egyes állomásoknál, mint bűnbánat, bűnbocsánat, Szentlélekkel való betöltekezés és a  bemerítkezés, ami mellett 1986-ban döntöttem.

Mérnökként és ultrahang technológusként dolgozom, nős vagyok, egy kislány édesapja. 20-as éveimtől kezdve veszek részt gyülekezeti szolgálatokban, főiskolai tanulmányaim éveit illetve egy hosszabb külföldön tartózkodásom idejét leszámítva. 2019-től új szolgálati területeket adott Isten: presbiterként szolgálok.

Ha keresztény identitásomat egy bibliai szakasszal jellemezhetném, az a következő lenne : „ … az első naptól fogva, hogy odaadtad szívedet a megértésre és megaláztad magad Istened előtt, szavad meghallgattatott… ” Dániel 10:12    

Kiss Géza Imre vagyok és 1961-ben születtem Debrecenben, keresztény családban. Már kisgyermekkoromban Ózdra költöztünk és a helyi pünkösdi gyülekezetben nőttem fel, itt jártam gyermek bibliakörbe, s itt tértem meg 16 éves koromban, és ma is ebben a gyülekezetben élem meg keresztény életemet.

Iskoláimat is Ózdon végeztem, műszaki területen, erősáramú technikusként végeztem. Jelenleg egy multinacionális cégnél dolgozom. Szabadidőmben nagyon szeretek barkácsolni.

1984-ben házasodtunk össze Jámbora Katalinnal, és Isten négy fiúgyermekkel ajándékozott meg bennünket.

Már egészen fiatalon éreztem, hogy Isten a gyermekek felé való szolgálatra hívott el, és nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy feleségemmel együtt, közel négy évtizedet szolgálhattunk a gyermekmisszióban, valamint a gyülekezet dicsőítő csoportjában, ének és zenei szolgálatokban.

1998-ban a gyülekezet presbiternek választott.

Mivel hívő családban nőttem fel, gyermekkoromtól kezdve tisztába voltam a gyülekezeti élet összes szokásaival, mondhatnánk, hogy beleszülettem a hívő életbe, mégis kellett egy pont, amikor Isten megszólított és rá kellett jönnöm, hogy én is bűnös vagyok, és szükségem van Isten bocsánatára. Ez a megtérés, amire mindnyájunknak szüksége van nap, mint nap.

A Bibliában egy helyen azt olvassuk: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (János első levele 1:8-9)